Idén jubileumi, 20. Hittantáborunkat szerveztük meg a festői, madár csicsergős zempléni ifjúsági táborba, Hercegkútra. Kánikulába érkeztünk meg június 29-én a délutáni órákban, és átforrósodott szívvel érkeztünk haza július 3-án Mezőtúrra. Mert nemcsak a természet szépsége, a csend és nyugalom vett körül bennünket, hanem Isten jelenléte és szeretete is.
A tábor témája idén az Imádság volt nemcsak azért, mert 2026 az Imádság éve a Református Egyházban, hanem mert mi is kapcsolódni akartunk Istenhez és növekedni az imádságban. Hallottunk előadást a kérő, könyörgő imádságról, a hálaadó, dicsőítő imádságról és a panaszimáról is. Különleges alkalom volt a záróelőadás, ahol a csendről volt szó, mint az Istenhez kapcsolódás egy másfajta módjáról. A csoportfoglalkozásokon korosztályok szerint mélyítettük mindazt, amit hallottunk.
Délután pedig a kirándulásé volt a főszerep. Rögtön első este felsétáltunk a tarcali Áldó Krisztus szoborhoz, esőt írt, de nem áztunk el. Meghódítottuk a Regéci várat, a jégeső pont nem kapott el. Aztán libegőztünk és boboztunk a Zemplén Kalandparkban, mert abból sosem elég, az eső késő este érkezett. Meglátogattuk a Gönci Bibliamúzeumot és Református Templomot, utolsó nap hazafelé úton pedig betértünk a Nyírbátori Református Templomba gyönyörködni és a különleges faharangtornyát megmászni.
Esténként William Carey misszionárius életével ismerkedhettünk meg, emellett számháborúztunk sokat, volt Fele sem Igaz vetélkedő a régi visszatérővel, Emillel, fürödtünk, pingpongoztunk, sokat énekeltünk és imádkoztunk. Megnyílt a szívünk Isten előtt, de ami fontosabb, hogy Ő nyitotta meg magát előttünk: áldás, növekedés, közeledés és erősödés Őbenne mind ebből származott.
Köszönet minden segítőnek, az anyagi támogatóknak, nyertes pályázatoknak és a szülőknek a bizalomért. Dicsőség Istennek vezetéséért, útjaiért, eszközeiért, hűségéért, hogy megtart mindenekben és Önmagát megosztó Lelkéért. Jövőre találkozunk.
