A Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom minden esztendőben megrendezi Bibliaismereti versenyét, mely ebben az esztendőben Miskolcon került megrendezésre. Idén Juhász Réka, Szabó Viktória és Veres Nóra képviselték Mezőtúrt. Juhász Réka élménybeszámolója következik:
2017. március 3-án fél egy után indultunk el Miskolc felé, hogy részt vegyünk az SDG 2017-es versenyén. Persze, ennek vannak előzményei. Ádám bácsi egy hétfői napon odahívott magához és elmondta, hogy Ancsa nénivel Rám gondoltak, hogy én legyek a harmadik a csapatban, erre a versenyre. Meglepődtem, de nagyon örültem. Igent mondtam, de nem tudtam pontosan, mire vállalkozok. Csapat társaimat sem ismertem, csupán látásból. Így hát péntek délután kicsit félve szálltam be az autóba, de minden aggodalmam eloszlott, mikor már Nóri is csatlakozott hozzánk és egyből megtaláltuk a közös hangot. Az úton beszélgettünk, nevettünk és persze ettünk. Ádám bácsi mondta is: „Lányok, ugye tudjatok, hogy csak két napra megyünk….?” (értette ezt a kajamennyiségre amit magunkkal vittünk)
Bő két és fél óra után meg is érkeztünk Miskolcra. Kerestünk parkolót és már mentünk is a Diákotthonba. Idén a verseny a Lévay József Református Gimnáziumban volt megrendezve. A diákotthonban nagyon kedvesen fogadtak minket, fiatalosak és barátságosak voltak. Egy nagy közös nyitó alkalom után ismertették velünk az első nap versenyének menetét. Kifejezetten nehéz, de valóban kreatív verseny volt. A csapatunk remekül működött együtt, a feladatokat megosztottuk, de mégis segítettük egymás munkáját is. A szervezőkkel is jól kijöttünk, még viccelődtünk is velük.
A verseny után, ami másfél órás volt, elmeséltük Ádám bácsinak „miket műveltünk”, és nagyon nevettünk, közben alig vártuk, hogy enni mehessünk. A finom vacsi alatt ismerkedtünk össze négyen igazán. Mindezt az bizonyítja, hogy mi ettünk a legtovább. Vacsora után a szobatársainkkal is találkoztunk, aztán már indultunk is felfedezni a várost. Rengeteg képet készítettünk, és szinte mindenhez volt valami hozzáfűzni valónk. Voltunk a sétáló utcán és meg sok más helyen is. Mikor visszaértünk a szállásra, levittünk minden kajánkat és enni kezdtünk, miközben mindenféléről beszélgettünk.
Másnap reggel, a reggeli után összepakoltunk és vettük az ünneplő ruhát indultunk is az Áhitatra. Szerencsére énekeltünk, ami oldotta a Bennünk lévő izgalmat. A versenyen 60 perc állt rendelkezésünkre, hogy megoldjuk a feladatlapot, ami 100 kérdésből állt. Nehéz és gondolkodtató feladatsor volt, de összedolgoztunk és legnagyobb tudásunk szerint oldottuk meg.
Ebéd előtt még, kölcsön kértünk egy gitárt, és mi négyen énekelgettünk. Nagyon-nagyon élveztem!!! Kipakoltunk a szobából, sétáltunk egy utolsót a városban és vártuk az eredményhirdetést. 39 csapat indult, mi a 17. helyen végeztünk, mi a Miss Anonimus csapatnévre hallgattunk.
Indulás előtt megálltunk még lakmározni egyet, hazafelé sikerült kicsit eltévednünk, illetve Tiszafüreden vásárolnunk.
Összegezve a dolgokat, hihetetlenül jól éreztem magam, nem is tudom mikor nevettem ennyit utoljára két nap alatt. A verseny is nagy élmény volt számomra, sok mindent tanultam, új embereket ismertem meg. Köszönöm, Ádám bácsiénak, hogy Rám gondoltak, és nektek lányok, Vica és Nóri, hogy ennyire jól kijöttünk és együtt versenyezhettünk illetve bolondoztunk.
