Rabszolgaság – egy olyan fogalom, amely a Biblia lapjairól is visszaköszön, de a Karibi-térség lakói ma is testközelből tapasztalhatják ez. A fogalom jellege változott ugyan, de a szolgaság szolgaság maradt.
Hamarosan elérhetővé válnak az imahét alkalmainak felvételei, addig mindenki figyelmébe ajánljuk az imaheti füzet ismertető, bevető részét:
Ma a különböző felekezetű karibi keresztények Isten kezét látják abban, hogy véget ért a rabszolgaság. Istennek ez a szabadítása, a szabadság elhozása közös tapasztalat. Ezért tűnt Mózes és Mirjám éneke (2Móz/Kiv 15,1–21) az egységért való imahét témájaként a legmegfelelőbb a választásnak. Ez a szakasz győzelmi ének az elnyomás felett. A témát egy énekben is feldolgozták „Isten jobbja” címmel, amely a Karibi Egyházak Konferenciájának egyik munkacsoportjában született 1981-ben, és amely az ökumené „himnuszává” vált a térségben. Több nyelvre is lefordították. Mint a zsidóknak, úgy a karibi embereknek is van énekük a győzelemről és a szabadságról, ez az ének egyesíti őket. A jelenkor kihívásai azonban újra rabsággal fenyegetnek, ismét veszélybe kerül az ember méltósága, akit az Isten a saját képére és hasonlóságára teremtett. Bár az emberi méltóság elidegeníthetetlen, a személyes bűn és a bűn társadalmi struktúrája gyakran elhomályosítja. Bukott világunkban a társadalmi kapcsolatok gyakran nélkülözik az igazságosságot és együttérzést, amely tiszteli az emberi méltóságot. Szegénység, erőszak, igazságtalanság, drog- és pornófüggőség, fájdalom, bánat, düh, ami ezek után következik, olyan tapasztalatok, amelyek eltorzítják az emberi méltóságot.
A mai kor sok kihívása is a gyarmati múlt és a rabszolga-kereskedelem öröksége. A sérült kollektív psziché olyan mai szociális problémákban testesül meg, mint alacsony önbecsülés, bandaháborúk, családon belüli erőszak és megromlott családi kapcsolatok. Bár ezek a múlt örökségei, a helyzetet még súlyosbíthatja a jelenlegi valóság, amelyet sokan új gyarmatosításként írnak le. Sokak számára a jelen körülmények között lehetetlennek tűnik, hogy valaha is kimásszon a szegénységből és adósságból. Sőt sok helyen továbbra is megmaradnak a diszkriminatív törvényi keretek. Isten jobbja, amely kihozta népét a rabszolgaságból, folytonos reményt és bátorságot adott az izraelieknek, és folyamatosan reményt ad a karibi keresztényeknek is. Ők nem a körülmények áldozatai. Ennek a közös reménységnek tanúiként az egyházak együtt munkálkodnak, hogy a térség minden népének, de legfőképpen a legsebezhetőbbeknek és legelhanyagoltabbaknak segítsenek. Az ének szavaival:
„Isten jobbja ültet országunkban, elülteti a szabadság,
a remény és a szeretet magvait.”
