Csodálatos, amikor egyszerre mozdul sokak szíve és egy hangon kérünk és könyörgünk az Atya Isten felé. Imádság Éve van a Református Egyházban, de nem ezért gyűltünk össze március 1-én imádkozni a Mezőtúri Református Templomba, hanem mert így akartuk már tavaly is, és azelőtt is. Az Imádság Éve csak megerősített bennünket abban, hogy helye van a közösségi könyörgésnek, a közös imádságnak egyházunkban, gyülekezetünkben.
A város, ahol élünk, a szívünkben van, így az imádságainkban is. A gyülekezet, amibe járunk a szívünkben van, így az imádságainkban is, és az intézmények, cégek, vállalatok, ahol dolgozunk szintén a szívünkben vannak, így az imáinkban is. Ezek az imák ezen az istentiszteleten ki lettek hangosítva, és egy szívvel mondtuk rájuk: Kérünk, Téged, hallgass meg minket!
Az imádság folytatódott az istentisztelet után is a kilencállomásos imasétában. Csendes imáink templomunk boltívei alatt jó illatként töltötték azt be és szálltak fel Isten trónja elé, ahol hisszük, Jézus is közbenjárt értünk és velünk. Az Ifjúsági Zenekarunk dicsőítése, énekvezetése segítette, támasztotta ezt az imádságos jelenlétet, le a kalappal előttük a majd két órás zenélésért.
Végül pedig lelki utunk a megterített asztalhoz vezetett, a gyülekezet közösségében ebéddel zártuk a napot. Hisszük, Isten meghallgat minden kérést, imát, könyörgést, sőt hisszük vezette ezt a napot, mert tetszik Neki, ha mi keressük orcáját, jelenlétét. Övé legyen minden dicsőség minden megfogalmazott imádságért, a válaszokért, és nem szűnünk meg imádkozni ezután sem, hiszen jelenléte párbeszédre hív. Jövőre ugyanitt, ugyanekkor.
