Kedd
23:53 – utolsó bejelentkezés a mai napon. Elcsendesedett a tábor, még egy-két pislákoló fényt látni egyik-másik szobából, de csendben vannak. Elfáradtak a túra során – már akik voltak. A többiek pedig abban, hogy itthon izgultak a túrázókért. Késő van, nem kuruttyolnak a békák sem. Ennek mondjuk több oka lehet: egy – még nem láttam békát, mert olyan meleg van, hogy belőtték magukat a kanálisba. Kettő – lehet, hogy egyáltalán nincsenek is békák, mert lusták ide feljönni. Három – lehet, hogy voltak, de a helyi madárpopuláció mind megette az összes békát. De ez már nagyon fáradt elme szüleménye. Aludjunk!
20:27 – hazafelé jövet kicsit féltünk, hogy az összes vacsorát nekünk kell majd megennünk, mert mindenki azt mondta, hogy ő márpedig nem éhes. Ehhez képest minden elfogyott! Tele lettek, mint a duda! Ennek örömére meghallgattuk az Ugróstáncot kint az udvaron, aztán pedig elmentünk a közösségi terembe, hogy énekeljünk egyet és meghallgassuk Berec Katát jól, aki ma folytatja a missziós történetet. Ez van most, aztán éjszakai túra!
18:20 – voltunk Tescóban. Ez gondolom megnyugtató mindenki számára… Nyugalom, csak a fél boltot vásároltunk fel, a másik felét meghagytuk a balassagyarmatiaknak. Olyan rendesek vagyunk! ?
17:03 – újra van térerőnk. Mikor az erdő közepén voltunk, ott nem nagyon volt, csak szúnyog. Nekik meg hiába mondtuk, hogy hozzanak egy kis rádióhullámot, nem hallgattak ránk. Mikor kijöttünk a hegyek közül, először az egyik szlovák szolgáltatóra kapcsolódott a telefon, szóval lehet, hogy azért nem értettek bennünket a szúnyogok, mert ők is szlovák anyanyelvűek voltak. Hiába, nagyon kevert nemzetiségű falvak vannak errefelé. Még a jószágok is megoszlanak…
13:35 – nem olyan régen a csitári hegyek alatt mentünk el. Körkérdés: vajon mennyien kezdték el dúdolni, fütyülni, énekelni a népdalt? Most egyébként Szécsényben vagyunk.
11:30 – az előadás után csoportfoglalkozásunk volt, most pihenünk egy kicsit, megebédelünk és irány Ipolytarnóc!
9:27 – jelentjük, tiszták lettek a szobák! Hát, már úgy körülbelül… Most pedig énekeltünk, aztán hallgatjuk Laci bácsi előadását az etióp kincstárnokról.
9:20 – ez az udvarunkon van…
8:40 – az éjszakai vihar után mindenki kipihenve ébredt, mégpedig gitár- és énekszóra, ahogy a táborban lenni szokott. Reggeli után most éppen szobát takarítanak – ezt be lehet vezetni otthon is, nagyon rákaptak itt. Azt látni az arcukon, hogy egész éjszaka arra vártak, hogy reggel rendet tehessenek! Aki otthon mást mond, az megint nem mond igazat! ?
