Nem sejtjük a szél járását,
Nem ismerjük az Isten munkáját.
Ahogyan a szél fúj, észrevétlen,
Isten Lelke dolgozik, nem tétlen.
Építi Egyházát lelki kövekből,
Gyűjti tagjait emberi lelkekből.
Építőkockák vagyunk Isten kezében,
Egy-egy darabkák az Ő nagy tervében.
Mindenkinek szerepe van a maga helyén,
Mindenki fontos Istennek: te meg én.
Töltsük be küldetésünk hűségesen,
Dicsőítsük Atyánkat rendületlen!
Így állnak össze a darabok egésszé,
Az építőkockák egy építménnyé,
A mennyei szent lelkek Egyházzá,
Az elhívottak Jézus családjává.
Mert Jézus az alap, a sarokkő,
A fundamentum, az összetartó erő.
Az Ő szeretete a habarcs, mely összeköt,
S megtart mindörökké a viharok között.
Mezőtúr, 2020. június 21.
