Szabó Vica a nyáron sok helyre eljutott. Mondjuk az idén újra megrendezett Csillagpont Református Ifjúsági Találkozóra is, ahol önkéntesként tevékenykedett. Jutott ideje a munka mellett másra is, következzék az élménybeszámoló!
Elmentünk sátorhelyet keresni egy olyan helyen, ahol elférünk az egész csapattal. Ugyanis én a KÖSZI-önkénteseivel jöttem, mert a Csillagpont alatt mi csináltuk a KÖSZI Koktélbárt. Nagy nehezen találtunk egy árnyékos helyet, ahol közös erőbedobással felállítottunk a sátrainkat.
Miután mindenki megérkezett, elmentünk megnézni a Koktélbár pavilonját. Megérkezve tudatosult bennünk, hogy itt rengeteg tennivaló akad, amire van másfél napunk. Kiosztottuk a feladatokat egymás között, majd munkához láttunk. Közben viszont időt kellett szakítanunk az oktatásra is, ugyanis legtöbbünk még sohasem csinált koktélt.
Este vacsora után volt egy kis időnk rákészülni a nyitó áhítatra, azonban ennek az időpontja elcsúszott egy hatalmas vihar miatt. Ami felüdülést jelentett a hőség után. Azonban sokaknak beázott a sátruk, ezért felajánlották, hogy aki szeretne, az a sportcsarnokban aludhat.
A nyitóáhítaton egy kis éneklés után az Isten által nyújtott pajzsról beszéltek. Ezután bemutatták az önkéntes munkaágak csoportvezetőit. Jó volt megélni ezt a közösséget, ahol közel 600 önkéntes ült ott az Isten szolgálatában. Az első éjjel nem volt meleg a sátorban, kellően lehűlt a vihar miatt.
Másnap reggel az áhítaton egy skót fiatal szolgált. A vezérgondolata a „Mit cipelsz magaddal?” volt. Ezután folytattuk a takarítást a Koktélbárban, és elkezdtük megcsinálni a beosztást.
Délután pedig már ki is nyitottunk, és én csináltam a legelső koktélt (túlélte a vendég). Körülbelül húszféle alkoholmentes, színes koktélt árultunk; voltak szivárványosak, amiket a pohárban csináltunk meg, és voltak shaker-es koktélok.
Este volt egy kibocsátó alkalom az önkénteseknek. Először volt egy dicsőítő-félóra, majd egy rávezető játékkal folytattuk. Ezután egy áhítat következett a Csillagpont főelőadójától, Mike Palitól.
Az áhítat alatt egy nagyobb vihar fogadott bennünket, mint előző nap, így már nem mertünk a sátrakban aludni a fák alatt, úgyhogy beköltöztünk arra az éjszakára a sportcsarnokba.
Másnap pedig délelőttől folyamatosan jöttek a résztvevők, akiket este egy nyitó áhítattal köszöntöttek. Ezen az áhítaton Jeremiás elhívásáról volt szó, a történetet pedig egy fazekasmester tette szemléletessé.
Aznap este már egész sok vendégünk volt, így elkezdődött egy hihetetlen pörgés, ami az egész héten átívelt. Amikor nem voltam beosztva, igyekeztem a lehető legjobban megélni a Csillagpontot. A főelőadások után részt tudtam venni a kiscsoportos beszélgetéseken, ami nagyon sokat jelentett, mert rengeteg kérdésemre kaptam választ.
Délutánonként volt lehetőségem elmenni különböző programokra is. Az Imasátorban volt alkalmam elcsendesedni, igazán magammal és Istennel foglalkozni. A láthatatlan színházban különböző bibliai történeteket élhettem meg. Eljutottam egy ételkóstolóra is, ahol különleges bibliai ételeket kóstolhattam meg.
A legemlékezetesebb pillanatok közé tartozik, amikor néhány helyi barátunkkal bementünk Debrecen főterére. A hangulat, a nagytemplom.. a szívembe írta magát.
A másik legjobb az volt, amikor már megnyitott a Koktélbár, és mi, akik éppen nem dolgoztunk leültünk egy körbe, és elkezdtünk ifjúsági énekeket énekelni-amire egyre többen jöttek be és néhányan csatlakoztak is. Úgy gondoltuk, ezzel is szeretnénk reformálni, hiszen nem a megszokott mai zenéket hallhatták a pavilonunknál.
Ugyanis a Csillagpont mottója idén, a reformáció 500. évfordulóján a „Re:formálj!” volt. A Fesztivál egészén átívelő gondolat igyekezett a lehető legjobban a szívünkre helyezni, hogy az Egyház mi vagyunk, ezért a reformálást elsősorban saját magunkban kell elkezdenünk. Mi, akik ott voltunk, ezt a feladatot kaptuk és annak a felelősségét, hogy ezt másoknak is tovább kell adjuk.
A Csillagpont legcsodálatosabb érzése volt, hogy ennyi keresztyén, velem egykorú fiatallal találkozhattam. És tudtam, hogy ha ismeretlenül is, de összeköt bennünket Isten. Bárkire rámosolyogtam, ugyanazzal a Krisztus-mosollyal találkozhattam. Jó volt ezt a bizalmas közösséget megélni. Ez egyébként másban is megmutatkozott, például bárhova letettem a táskámat vagy a telefonomat, azt egész biztosan megtaláltam ugyanott. Jó volt kapni egy szeletet az Édenből, és nagyon boldog vagyok, hogy életem első fesztiválja a reformáció 500. évében rendezett Csillagpont volt.
