Már a XVI. század közepén a reformáció teljességgel tért hódított városunkban, és 1567-ben mint „Túri Egyházvidék” szerepelt egyházi iratokban. Első reformátora Kálmáncsehi Sánta Márton. 1776-ig egész Túr lakossága református, Magyarországon itt létesült az első protestáns középiskola, – a mai gimnázium elődje. A török pusztítása elöl 1692-ben Túr polgársága – életét mentve – a Tiszán túl fekvő Hugyéra és Várkonypusztára menekült. A várostörténet „első futás”-ként jegyzi ezt az eseményt.
A Szent Eklézsia első temploma építésének idejéről hiteles adataink nincsenek, csak azt tudjuk, hogy 1630-ban a török lerombolta, köveiből a Berettyónál lévő vízi malomnak gátat csináltak. Ezután a sok hadisarctól elszegényedett nép csak nádból tudott templomot építeni, vallásához töretlen ragaszkodva.
1700-ban a bujdosásból visszatérve a túriak megkezdték a harmadik templomuk építését. 1705-ben, amikor a tetőzetet akarták felrakni, vad rácok támadtak a lakosságra, és a bekerített templom területére menekülteket is lemészárolták. Akik el tudtak menekülni, ismét elbujdostak. Először Akolhátra, majd az árvíz miatt Vezekényre, Átányra és Hanyiba menekültek. Az 1681-ben készített nagy harangot visszajövetelükig a temetőben ásták el, helyét fejfával jelölték meg, 84 kg-os kis harangjukat mindkét futásuk alkalmával magukkal hordozták és szekér oldalára kötve harangoztak vele. Ez a harangunk 1803-ban, majd 1900-ban újraöntetett, ma is megvan az újvárosi templomban. A nagy nyomorúságra visszatért lakosság első dolga volt, hogy a félbe maradt templomot felépítse. Mindezt a gyülekezet saját erejéből tette. A tornyot 1734-ben fejezték be. 1759-ben megújították.
A templom – az idők szokásainak megfelelően – be volt kerítve, s kertjét a XVIII. századig temetőnek használták. A Túri Eklézsia mindig áldozatkész erejéből vetették meg jelen templomunknak alapjait 1788. november 9-én. Ez a negyedik templom rövid 4 év alatt elkészült. Köveit ökrös szekérrel szállították az eklézsia tagjai Tokajból és Sárospatakról. Bizonyos módosításokat végeztek rajta az 1844-es esztendőben: hatszögletű ablakait négyszögletűre változtatták, emelték a falmagasságot és a tornyot. A fazsindelyes tető helyére bádogtetőt tettek. A templom történelmi nevezetessége, hogy az 1731-es I. Carolina Resolutio idejében épült. Ebben az időben a protestánsoknak nem volt szabad utcára néző templomot építeniük, ezért később a négy jón oszlopon nyugvó tornáccal kiegészítve csinosították formáját.
A templomot Hacker József pesti királyi építőmester építette. Alapterülete 24×12 öl, magassága a csillag sugaráig 26 1/2 öl. Befogadó képessége 3000 ülőhely és 1000 állóhely.
1854-ben készült 24 regiszteres orgonája (felszentelése 1855. szeptember 30.) A két világháborúban súlyos károkat szenvedett a templom. Az első háború idején – 1916-ban – 4 harangját áldozta fel az egyház hadi célokra. 1944-ben leégett a torony tetőzete, az időközben újonnan öntött harangok súlyosan megsérültek. Tönkrement harangjait az egyház újraöntette. Most egy 13, egy 7, valamint egy 4 és egy 3 mázsás harangja van a belvárosi nagytemplomnak.
