Még a templom homlokzata is éneklésre, istendicséretre bátorítja a mezőtúri református templomba betérőt: „Jöjjetek el, imádjuk az Urat.” Bent, az Úr asztalánál rangidős diákok szeretettel egyengetik a legapróbbak sorait kórusbeálláskor, a legkisebbek pedig a legnagyobbaknak, a nagyra nőtt felnőtteknek tanítómesterei önfeledt éneklésből.
Április 23-án szombaton Egyházkerületi Kórustalálkozóra került sor a Tiszántúli Református Egyházkerület Zenei Igazgatósága szervezésében hat kórus részvételével. Az alkalomnak otthont a Mezőtúri Református Egyházközség adott, a szervezés feladatait Mihalináné Lipták Judit lelkipásztor fogta össze. A házigazdák nevében pedig az egyházközség vezetőlelkésze, Mihalina László köszöntötte a Mezőtúrra látogató kórusokat és az érdeklődő megjelenteket.
A találkozón dr. Fekete Károly püspök hirdette Isten Igéjét az Apostolok Cselekedeteiben olvasható „éneklő” történetből: „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. Pál azonban hangosan rákiáltott: Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk! Ekkor az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; majd kivezette őket, és ezt kérdezte: Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Ők pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe.” (ApCsel 16,25-31)
A képre kattintva galéria nyílik
Bevezetésképpen Fekete Károly a történet kétféle olvasatára hívta fel a figyelmet: a Pál és Szilász körül zajló események Isten nélküli szemlélése egy tragikus éjszakát tár elénk. Azonban Isten jelenléte az, aki az férfi duettet a szabadítás dallamává komponálja. Ez az együtt éneklés pedig nem végcélja az eseményeknek, hanem nyitánya Isten áldásainak megtapasztalására: Isten felszabadít, feltartóztat és felhangol. „Csodálatos dolog az, amikor azon kapom magam: én vagyok a zsoltáros, a próféta, az evangélista, az apostol, a szentíró „magyar hangja”. Az eszemmel tudom, hogy „Dávidé”, „Ézsaiásé”, „Mátéé” vagy „Pál apostolé”, de lélekben Istenhez emelkedve, mintha kicserélődtem volna, enyémmé válnak az üzenetek.” – idézte fel éneklő élményeit Fekete Károly. Továbbá kiemelte: „Az apostolok demonstratív éneke bekapcsolódás, ráhangolódás az Isten világára, mert az Isten világa éneklő világ. Az Isten világa, a látható és láthatatlan világ Istent magasztalja.”
A kórustalálkozón Koncz Tibor, a Nagykunsági Református Egyházmegye esperese mondott köszöntőt, amelyben az Istennek szóló ének erejére hívta fel a figyelmet. A gyermekek, diákok elsősorban nem a padokban ülőkhöz szólnak, hanem Istenhez szóló imádságok a dallamok. A jelenlévőkhöz Berkesi Sándor karnagy, és Böszörményi Gergely, a Református Zenei Fesztivál szervezője és Szűcs Dániel alpolgármester is szóltak.
A képre kattintva galéria nyílik
Az éneklő kórusokat Marczi Ernő karnagy, a mezőtúri református iskola ének-zene tanára mutatta be. A résztvevők: Mezőtúri Református Kollégium, Gimnázium, Technikum, Általános Iskola és Óvoda kórusa kiegészülve felnőttkarral, a békési Szegedi Kis István Református Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium Lánykórusa, a Vox Iuventutis Debrecenből, a szentesi Zengő Gyermekkar, a Kisújszállási Nép Műhely, a Debreceni Maróthi Kamarakórus és a Karcagi Nagykun Református Általános Iskola énekkara.
A találkozó fontosságát Arany János karnagy értékelte az alkalom záró szakaszában. Beszédében az igehirdetés szavaira utalt, amikor az elhangzott kérdést parafrazálta: Mit tegyek, hogy boldog legyek? A válasz: énekelj, muzsikálj! Erre visszhangként csendültek fel az összkari művek, amelyeket a megjelent kórusok közösen, együtt énekeltek.
Forrás: Bogyó Zsófia, TTRE
