Gyülekezetünk kis zenészcsoportja meghívást kapott a mátészalkai Kálvin Református Iskolától, hogy egy húsvéti csendesnap alkalmával szolgáljon a gyerekek között.

Evangelizációs esték Nagy György mátészalka-kertvárosi lelkipásztorral

Gyülekezeti kirándulás Nagyszalontán

Október 31-én a gyülekezet tagjai Nagyszalontán vehettek részt gyülekezeti kiránduláson, ahol egyúttal a reformáció ünnepét is megünnepelhették.

Hittantábor 2018.

Idén is megrendezésre került a hittantábor - most Mátraházára mentünk el 6 napra, hogy megtudjuk:
Az Isten szeretet!

Református Énekek XVII.

Református énekeink és gyülekezetünk kórusa a Művészetek Palotájában

Slider

Újvárosi Református Templom

Városunk mai arculata jórészt 120 évvel ezelőtt alakult ki, amikor több jelentős építkezés folyt a Millennium környékén (pl. Református Főgimnázium és az Általános Iskola épületei, Központi Kaszinó, Nemzeti Szálloda). Ezen építkezések sorában foglal helyet a neogótikus stílusban 120 éve épült Újvárosi Templom.

A hely, ahol a templom épült, valamint a városrész, melyet Újvárosnak neveztek, az 1850-es évekig szőlőskert volt. A lakók legnagyobb része szegény sorsú, vagyontalan ember, vallására nézve református, akkori elnevezés szerint helvét hitvallású volt. 1855-ben e területen már 454 ház állt, lakói kezdetben is érezték gyermekeik iskoláztatásának hiányát. Az első iskolaépületet 1855. november 1-én adták át, melyet több is követett.

Az újvárosi buzgó reformátusok szerették volna, ha vásár- és ünnepnapokon nem nélkülözik Isten Igéjének hallgatását. A gyarapodó gyülekezet először saját perselyt állított fel, harangot öntettek, harangozót fogadtak. Gyikó János, akkori lelkész előrelátását dicséri, hogy 1862-től úgy választják az újvárosi tanítót, hogy az egyúttal kántor is legyen, majd 1874-ben úgy építenek új iskolahelyiséget, hogy annak tantermét imaházul is használhassák.

Ekkorra már külön fiú- és külön lánytanító oktatja az újvárosi ifjúságot. 1878-ban Krizbai Péter és felesége harangot öntettek a gyülekezet számára. Ezidőben már 700 egyházfenntartó református élt az Újvároson. Ők panaszukat megújították, miszerint sok az idős ember, akik sáros, havas időben nem mehetnek templomba (a városban a századforduló táján építették a járdákat), nem részesülhetnek úrvacsorában, a keresztelés is sok nehézséggel jár.

Az 1879. május 4-i presbiteri ülésen Mészáros Lajos főgondnok az újvárosi presbiterekkel úgy határozott, hogy az iskola szomszédságában lévő telkek megvásárlásával biztosítják a templom felépítését. Időközben létrehozták az újvárosi templomalapot, mely tekintélyes összegűre növekedett.

1892-ben, nagytemplomunk 100 éves fennállásának emlékére Túron tartatott az egyházmegyei gyűlés. Itt az újvárosi hívek újabb kérvényt adtak be, hogy az akkor kb. 5000 főre tehető újvárosi egyháztagok lelki szükségleteit vegyék figyelembe, építsenek templomot, s rendes lelkészi hivatalt szervezzenek. A november 8-i presbiteri ülésen templomépítő bizottságot hoztak létre.

Tagjai: Turgonyi Lajos lelkész, dr. Ádám Sándor, G. Szöllősi Lajos, Szilágyi János, Igari Szűcs Antal, N. Szűcs Sándor, dr. Tóth Ignác, Kecskeméthy László.

Az 1893. július 16-i egyházi gyűlésen az építőbizottság a következő javaslatot tette: „Hogy magyar hazánk ezeréves ünnepélyét, mint annak igazán szerető gyermekei méltón ünnepelhessük, s oly maradandó emléket állíthassunk, mely századok vagy ezredéven át hirdesse unokáink unokáinak is a most élő, hitbuzgó s vallásukért, egyházinkért minden áldozatra kész apák, anyák és gyülekezeti tagok buzgóságát: az újvárosi templomépítéshez már 1894. év kora tavaszán hozzá kezdend, hogy annak ünnepélyes felavatását az országos ezeréves ünnepély napján jó Istenünk dicsőségére, hazánk, nemzetünk s különösen oly sokat szenvedett református Sionunk megtartásának megköszönésével mi is megünnepelhessük.”

E határozat után megállapodtak Nagy Virgil budapesti műépítésszel a szép feladat megoldására. Kimondták, hogy a felépítendő templom 1000 férőhelyes legyen. A kivitelezést a békéscsabai Wagner József cégére bízták. A szószéket Ruprich Károly budapesti műbútorasztalos készítette, ki akkor a monarchia legképzettebb mestere volt. A belső bútorzat Piros Lajos ceglédi műasztalos munkáját dicséri. Az orgona elkészítésére ifj. Bakos Károly kapott megbízást, a torony és a templom bádogos munkáit Rosenberg Adolf, helybéli iparos végezte.

Az építéshez a város teljesen ingyen 650 ezer db téglát és cserepet ajándékozott. A vörös márványból készült keresztelő medence költségeit Egei Sándorné Pap Zsófia fizette ki, az úrasztali terítőt özv. Mészáros Lajosné Nagy Julianna ajándékozta. Az újvárosi templom tornyában van egyházunk legrégebbi, valószínűen a reformáció befogadása korából származó harangja. Újraöntötték legutóbb 1900-ban.

Az alapkőletétel 1894. szeptember 2-án zajlott le, díszes ünnepség keretében. Az alapkőben elhelyezett irat tanúsága szerint az egyháznak akkor két rendes lelkészi hivatala, egy 8 osztályos főgimnáziuma, és 27 elemi iskolája volt, ahová 2038 növendék járt. Akkor a város lakosainak száma 23.757, ebből református 19.860, katolikus 2.659, izraelita 902, evangélikus 472, görög katolikus 18, görögkeleti 13, unitárius 6, egyéb 7. Az alapalkotmányt egy 40 cm hosszú és 30 cm széles ólomdobozba zárva, a torony tömör alapzatának közepébe, a föld színétől kb. egy méter mélyre helyezték. Az építkezést S. Tóth Sándor, majd dr. Ádám Sándor főgondnokok felügyelték.

A templom felavatása 120 évvel ezelőtt, 1896. szeptember 20-án történt. Reggel fél nyolckor megzendültek az egyház összes harangjai, díszes fogatok sora és nagy csapatokban özönlő ünnepi közönség töltötte meg a templomhoz vezető utakat. A templomnál dr. Ádám Sándor fogadta a vendégeket. A felavató istentisztelet a következőképpen zajlott le:

A megnyitó imát Kiss Áron egyházkerületi püspök mondta, az egyházi beszédet Madarász Imre, karcagi lelkész tartotta a templomban bentlévő híveknek a Filippi levél 4,5 alapján („Az Úr közel vagyon”). A templomba nem férő gyülekezetnek Sarkady N. István kunhegyesi lelkész szolgált az 1Mózes 28,17. alapján („E hely nem egyéb, hanem Istennek háza és a mennyeknek kapuja”). Tizenhét gyermeket kereszteltek, három párt eskettek Lukács Dániel és Turgonyi Lajos helybéli lelkészek. A bezáró imát Dorogi Lajos esperes mondta el.

Mikor az istentisztelet bevégződött, a mély áhítatra hangolt gyülekezet meglepetésére Kiss Áron püspök, kezében egy levéllel az úrasztalához lépett s felbontva, azt felolvasta. A levelet Nagy József és neje Váradi Emília írták, kik az újvárosi evangélium szerint reformált parókia javára örök időkre átadtak a lelkészi fizetés alapjára 60 hold szántóföldet, a kántor részére 8 holdnyi szőlőföldet, azt kérve csupán, hogy minden évben József napkor emlékbeszéd tartassék a hívek buzdítására, és sírjukat az újvárosi parókia gondoztassa. Míg a püspök a levelet felolvasta, nem volt, kinek e nemes tett hallatán a szeme könnybe ne lábadt volna. Végül a gyülekezet a püspök áldáskívánatai közt szétoszlott.

Az újvárosi gyülekezet 1904-ben kapta első beiktatott lelkészét, dr. Lencz Géza személyében. Nevéhez fűződik a toronyóra felállítása (közadakozásból), a kedd esti hitmélyítő alkalmak kezdeményezése, az újvárosi posta felépítésének kérelmezése. Miután 1907-ben Bécsben doktori képesítést szerzett teológiából, 1909-től debreceni professzor lett.

Kónya Gábort 1909-ben választották meg lelkésznek. Mezőtúri születésű, iskoláit a helyi gimnáziumban, Debrecenben és Genfben végezte. A KIE első, országos utazó titkára, evangéliumi szemléletű igehirdető volt. Megalakította az egyház ifjúsági énekkarát és a Kék Kereszt antialkoholista egyletet. Az Első világháború és Kónya Gábor korai halála után Falussy Gusztáv került az Újvárosra. Széles látókörű, a társadalmi életben tevékeny szerepet vállaló lelkésznek ismerték, akit 1933-ban belvárosi lelkésznek választottak.

Komlósi Gábor követte őt, aki jeles szónok, és a szeretetszolgálat területén tevékenykedő személyiség volt. A kormányzó 1942-ben a Magyar Vöröskereszt érdemkeresztjét adományozta neki. Rá várt a feladat, hogy 1945 után a gyülekezetet újjászervezze.

A II. világháború nem múlt el nyomtalanul a templom felett. A harcok során több belövés érte; a templom is, az orgona is használaton kívül állt. E rövid templomtörténet 1896-1945- ig foglalja össze a legfontosabb tudnivalókat, Bodorik Sándor munkája nyomán készült.