Ez a mondat Kovács Tibor körösladányi lelkipásztor igehirdetésében hangzott el, amikor felolvasta Jézus beszélgetését egy gazdag ifjúval (Mt 19,26kk). Ezekkel a gondolatokkal kezdődött ugyanis a reformáció napi csendesnapunk és az október 23-i megemlékezésünk. Lelkipásztor testvérünk a változás fontosságáról és igényéről beszélt a diákseregnek és az őket tanító pedagógusoknak olyan nyelvezettel és szeretettel, hogy azt még a legkisebbek is megértették és tovább vitték erről a napról.
Az istentisztelet folytatásaként Malatinszky Zita és Valuska Lajos tanártársak felkészítésével diákok készültek versekkel. Valamint Marczi Ernő karnagy vezetésével az ifjúsági, valamint a felnőttkórus énekelt a jelenlevőknek, hogy ezek után folytatódhasson a délelőtt. Az alsó tagozatosok, valamint az óvodások egy csoportja a Ramazuri Együttes koncertjén vehetett részt, ahol ismert gyermekénekeket hallhattak, sőt énekelhettek a zenekar tagjaival együtt. A nagyobbakat a templomba vártuk vissza, ahol a Kollégium tanáraiból álló Rímzengő együttes adott koncertet ismert és kevésbé ismert költők megzenésített verseiből.
A képre kattintva galéria nyílik
A nap azonban nem ért véget ezzel, hiszen estére visszavártuk fiataljainkat az iskolába – de nem tanulni, hanem egy imaéjjelre. Énekeltünk és imádkoztunk, valamint filmet is néztünk, de a legfontosabb: beszélgettünk. Istenről, egymásról, a magunk dolgairól, komoly és könnyed témákról. De mégis, ami a legfontosabb volt ezen az estén: együtt voltunk. A visszajelzések alapján pedig elmondható, hogy nem ér véget ezzel ez a kezdeményezés. Reméljük, hogy nagyon sokszor találkozhatunk még ilyen formában is.
Milyen volt ez a nap? Talán kissé fárasztó, de élményekkel teli. Én személy szerint köszönöm Istennek, hogy ezt így, ebben a formában engedte, hogy megéljük. Azokat az élményeket, amelyeket szereztünk, nem veheti el tőlünk senki, így ezt kincsként vihetjük magunkkal.
