A mezőtúri ősi gimnáziumot Túri Szabó Lukács, alias Circator és Túri Sánta Jakab Wittenbergben tanult diákok, prédikátorok alapították 1530-ban. Az utódok a következő szavakkal emlékeztek erre az időszakra: “ezeknek idejében kezdett az iskola is virágozni, mindaddig, hogy haláluk után mindjárt egész collegium fundáltatott” – melynek alapját a város reformálásának egyik hű bajnoka Kálmáncsei Sánta Márton vetette meg. Szintén ő volt az, aki első, név szerint is ismert rektorát (igazgatóját) a nagy magyar reformátort, Szegedi Kis Istvánt Mezőtúrra hozta. Szegedi az 1551-1553. években volt itt, mint a református egyház prédikátora és a református gimnázium rektora. Az ő mezőtúri működéséről a következőképpen emlékezik meg Skaricza Máté: “…ily módon csaknem számkivetetté lévén – t. i. Temesvárról való elűzetése miatt – hosszas bújdosás után Túrra, egy a Berettyó partján fekvő népes városba ment, ahol nagy tisztelettel fogadtatott és megfogadtatott 1551-ben, főleg hogy az iskolát igazgassa, de olykor-olykor prédikáljon is, amelyen az egész község bámulatos szeretettel és vágyódással csüggött, amely őszinte vágyódást az Isten Igéje iránt, Kálmáncsei Sánta Márton a maga fáradozása és tekintélye által a népben már teljesen felkeltett. Túrról végre másfélévi hivataloskodása után, özvegyen maradva, méltó meghívás folytán Békésre távozott 1553-ban.”

Szegedi Kis István örökébe lépve, már a kezdeti időben is neves rektorok álltak az intézmény élén. Név szerint is ismerünk közülük néhányat: Túri Pál (iró, prédikátor, mint esperes jelen volt a szikszói és a hercegszöllősi zsinaton), Tolnai Katona Miklós (Jacob Grynaeus tanítványa), Félegyházy Tamás (későbbi bibliafordító és debreceni rektor), Csehi Pál, a XVII. századból Nádudvari Péter, Diószegi János Sámuel, Egressi István, Bátorkeszi Gergely, a XVIII. századból Hetényi Sámuel, Lepsényi Gergely, Szentpétery István. A XIX. században Pap Ferenc (neves túri orvos), Kulifai Zsigmond (egyházi író), Péczely József (később debreceni rektor, a latin és a magyar költészet tudósa, az akadémia tagja), Péter András (városi jegyző), Szűcs István (jogtudós, Debrecen helytörténésze), bárándi Kiss Sándor, Bede Lajos, Bodolay László, Fejér Lajos. A XX. században az államosításig Faragó Bálint, Borsos Károly, Mezey Sándor, vitéz Tiba István.

Az Alma Mater 1734-ben keletkezett latin nyelvű törvényei, melyet a tanulók 1820-ig aláírtak, azt mutatják, hogy intézetünk a XVII. század folyamán rendezett viszonyok között élő, virágzó iskola volt, amelynek az ország távolabbi vidékeiről, Dunántúlról, Felvidékről és Erdélyből is voltak tanulói. Az iskola tantárgyai között szerepelt a latin, görög és héber nyelv, a história, filozófia és a teológia is. 1743-tól kezdve a rektor mellett praeceptorok is tanítottak, s 1831-től kezdve állandó korrektor is működött az intézetben, aki a rektorral együtt végezte a grammatika, a két retorika és poéta osztályok tanítását. Az abszolutizmus alatt 1850-ben kibocsátott “Organisations Entwurf” követelményeinek a túri iskola azonban nem tudván megfelelni, 1855-ben megszűnt, de 1858-ban – nem csekély áldozatok árán – újólag elkezdődött az oktatás.

1864-ben már újra hatosztályos képzés folyt, s 1889-ben a régi iskola telkére új, egyemeletes épületet emelt a fenntartó mezőtúri református egyház a város támogatásával. Ez az épület alkalmas volt a nyolcosztályú gimnáziumnak a megalapítása óta meglévő internátusának elhelyezésére. 1894 őszén megnyílt a VIII. osztály is. Az intézet nyolcosztályúvá fejlesztése körül S. Tóth Sándor és Ádám Sándor főgondnokok szereztek nagy érdemeket. Az intézethez megvásárolt két szomszédos telekre építették fel 1907 és 1910 között a tornatermet, könyvtárhelyiséget és igazgatói lakást, 1914-1915-ben a kétemeletes diákotthont. A két világháború alatt súlyos károkat szenvedett az intézmény, s akárcsak az 1848/49-es forradalom és szabadságharc során, ekkor is sok diák és tanár áldozta életét a hazáért.

Az intézetbe beiratkozott tanulók számát pontosan csak az újjáalakulástól, 1858-tól tudjuk kimutatni, mert az intézet régi irattára a viharos történelmi múlt idején, a város kétszeri “futásakor” (1692-1699-ig a visszavonuló törökök elől a várkonyi pusztára, 1705-ben a rácok elől a Heves megyei hanyi pusztára menekült a város népe tanítóival, iskoláival együtt) elkallódott, illetve nagyon hiányosan maradt meg. A visszatelepedés után, amint a régi jegyzőkönyvek feljegyzik, az iskola virágzásnak indult. Püspöki Sillye János és Ertsey Dániel lelkészek voltak azok, akik e században az iskoláért a legtöbbet munkálkodtak. Szabó Pál prédikátor, mint a presbiteri gyűlések jegyzőkönyvének vezetője, 1815-1823 között följegyzi a gimnázium növendékeinek számát. A kilenc évben összesen 811-et, de ő utána nincs kimutatás a tanulók számáról. 1858 és 1944 között a beiratkozottak száma 22 984 volt.

A Református Gimnáziumnak alapításától fogva az 1948-ban bekövetkezett államosításig – ha kisebb-nagyobb nehézségek közepette is – jogfolytonosan mindig a helyi református egyházközség volt a fenntartója. 1948-ban azonban az iskolát államosították, s mint állami gimnázium működött tovább, majd 1951-ben vette fel Dózsa György nevét. Az 1964/65-ös tanévben, párhuzamosan a gimnáziumi képzéssel, szakközépiskolai képzés indult. A korszerű diákotthoni épületet 1975-ben vehette birtokba az iskola. A gimnáziumi képzést “felsőbb határozatra” fokozatosan elsorvasztották, így ez a képzési forma az 1973/74-es tanévre megszűnt. A tanárok lelkiismeretes munkájának köszönhetően szerencsére ebben az időszakban is színvonalas képzés folyt, de a humán műveltség iránt elkötelezett öregdiákok és a város közössége örömmel fogadta, hogy 1992-től újra indult a gimnáziumi osztály. Ezután gyorsan követték egymást az események.

Az 1991-es XXXII. sz. törvény lehetővé tette az iskolák visszaadását az egyházaknak. Mezőtúron a városi képviselőtestület 1992. április 23-i ülésén hozott rendelete szerint a mezőtúri református egyházközség visszakapta iskoláit, így a gimnáziumot is. 1992-ben tehát az országban az elsők között kapta vissza a református egyház a Túri Alma Matert, s az iskola felvette első rektorának, Szegedi Kis Istvánnak a nevét. 2010-től Mezőtúri Református Kollégiummá vált, melynek öt intézményegysége van a városközpontban: Gimnázium, Szakgimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Diákotthon, ahol 800 diák mindennapos nevelését-oktatását látja el 150 dolgozó.

Célja és feladata, hogy tanulóit művelt, jellemes keresztyén emberekké, az egyetemes emberi értékek tisztelőjévé, a magyar haza és nemzet hűséges és áldozatkész, alkotó polgáraivá formálja, akik mindenkor készek az örökölt és a jelenkori kultúra valódi értékeit befogadni, gyarapítani és továbbadni. Református vallású tanulóit az egyház hitvalló tagjaivá, nem református tanulóit – vallásuk szabad gyakorlásának biztosítása mellett – saját felekezetük és a református egyház értékeinek megbecsülésére igyekszik nevelni.

Intézetünkben a századok folyamán neves tanárok sora oktatott, nevelt, akiknek kezei alól országos hírű diákok egész serege került ki, akik a tudomány, a közélet, a művészet terén alkottak maradandót. A már említettek mellett, akik igazgatói, rektori tisztséget is betöltöttek, híres tanár volt Budai József (biológus), Vékony Sándor (főszerkesztő, helytörténész), Vasadi Balogh György (író), Halmy Gyula (író), Kolosvári Aladár (irodalmár, Szép Ernő felfedezője, Tamkó Sirató Károly, Erdélyi József tanára), Szelényi Ödön (irodalomtörténész), Benkő Gyula (természettudós), Boross István (költő, író, irodalom-történész), Csenki Imre (karnagy, népdalgyűjtő, Kossuth-díjas), Rédei László (matematikus, Kossuth-díjas), Félegyházy Gyula (festő); valamint Ambrus Péter, Biatsy József, Vécsey Artúr, Lányi Lajos, Hőgye Sándor, Patkós János, Papp László, Bíró József, Pályi István, akik kiváló tanítványok hosszú sorát adták a hazának.

Nem kevésbé kiváló az a névsor, mely az egykor iskolánkban tanult diákok neveit tartalmazza, kik később országos hírnévre tettek szert. A XVI. században itt tanult Túri György (nyelvész, költő), a későbbiek közül feltétlenül meg kell említeni a következőket: Kocsi Sebestyén István (lelkipásztor, egyházi író), Pétery Károly (író, országgyűlési képviselő), Túri Mészáros István (nyelvész), Czebe Gyula (klasszika-filológus), Szép Ernő (költő), Tamkó Sirató Károly (költő), Erdélyi József (költő), Tábori Róbert (író), Túri (Turgonyi) Elemér (író, színész, rendező), Kiss Ferenc (esperes, egyetemi tanár, két Kálvineum alapítója), Túri Varga Sándor (író, költő), Túri Polgár István (grafikus, iparművész), Várkonyi Zoltán (színész, filmrendező) kétszeres Kossuth-díjas, Czebe Jenő (Budapest I. kerületének volt polgármestere, jogtudós), Spett Ernő (Szolnok és Mezőtúr volt polgármestere), Kner Imre (1890-1945) nyomdász, tipográfus, könyvkiadó Salgó András (festőművész), Zsigmond Ferenc (irodalomtörténész, akadémikus), Gyenes Antal (a 2. Nagy Imre kormány minisztere), Szabó Ede (költő, műfordító), Kun Zsigmond (író, néprajzi gyűjtő), Gorka Géza (keramikus) Kossuth-díjas, Mezey Barna (vegyészmérnök) Kossuth-díjas, Szécsi Pál (táncdalénekes), Papp Bertalan (kardvívó olimpiai bajnok), Sántha Lajos (huszonhatszoros magyar bajnok férfi tornász, olimpiai bronzérmes), Jeney Zoltán (fuvolaművész), Madarász Tibor (a TITÁSZ nyugalmazott vezérigazgatója), Széchy Tamás (az “úszópápa”), Szilágyi Ferenc (nyelvész, a Károli Gáspár Református Egyetem volt dékánja)

A ma is élő öregdiákok közül:, Lapis Károly (orvos-kutató, akadémikus, Széchenyi-díjas), Dobozy Attila (orvos-kutató, akadémikus), Kovács Sándor Iván (irodalomtörténész, kritikus), Szőnyi Gyula (grafikusművész), Latorcai János (országgyűlés alelnöke, volt ipari miniszter), Mezey Károly (országgyűlési képviselő, orvos), Vincze Lajos (a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem professzora), Mácz István (író, Cegléd volt polgármestere), Veress Miklós (szobrászművész), Turi-Kovács Béla (országgyűlési képviselő, volt környezetvédelmi miniszter) Kovács József (a paksi atomerőmű vezérigazgatója).

A gimnázium öregdiákja, Szilágyi Ferenc által írt és szerkesztett iskolatörténeti sorozat, a “Túri Alma Mater” eddig megjelent kötetei a következők:

• Visszaforrt ág (1996);
• Önképzőkör – remekírókkal (1996);
• A túri lecke (1997).
• A visszaforrt ág kivirágzik (2000)
• Ép testben – ép lélek (2003)

Református elkötelezettsége miatt Túr városát méltán nevezték “Kis Debrecen”-nek, de a “Berettyóparti Athén” nevet elsősorban a református gimnázium humán irányultsága miatt kapta. Kisugárzása végig jelentős volt Mezőtúr és Kelet-Magyarország történelmében. Az évszázadok folyamán Mezőtúrnak és térségének nemcsak oktatási-nevelési értékeit gazdagították a tanárok és az itt tanuló diákok, hanem a város közéletében, kulturális-, tudományos-, és sportéletében is meghatározó erővel bírtak.