A központi iskolának meg kell lennie, mint a halálnak!” – kiáltott fel Mészáros Lajos képviselő, az egyháznak és Mezőtúr közművelődésének önzetlen barátja, amikor a képviselő-testület a református elemi iskola létesítésének ügyét tárgyalta. De mi vezetett ehhez a felkiáltáshoz a múlt század végén, 1877-ben?

A mezőtúri iskoláztatás kezdetei a középkorig nyúlnak vissza. Amint a reformáció országszerte nagy fellendülést hozott e téren, úgy itt is, elmondhatjuk: mind az elemi, mind a középfokú oktatás virágzásnak indult. Az 1530-ban alapított református iskola egyként őse mindkettőnek, hiszen az iskoláztatás elemire és középfokúra tagozódása – szerkezetileg és helyileg – csak a XVII-XIX. század fordulóján következett be.

Az iskola az 1700-as évektől a Debreceni Kollégium partikulája volt. Az alsósokat rendszerint a jól tanuló felsősök tanították, az oktatás-nevelés ügye a helyi lelkész felügyelete alatt állt. A XIX. században az iskola létszáma rohamosan nőtt, pl. 1821-ben csak a négy leánytanítónak 460 növendéke volt. (Ekkor a városban minden iskola a református egyházhoz tartozott, az állami iskolai egységek 1896-ban váltak ki.) Túr iskoláztatása kiemelkedő volt a tájegységen belül, a megyében itt volt a legalacsonyabb az analfabéták száma. Előfordult, hogy a tanyai gyerekek latinul és görögül jól tudtak beszélni, mivel tanítójuk is megtanulta a gimnáziumban. A század végére a tanítók száma 14-re nő és különböző iskolai alapítványok segítik a tanulókat.

Mint említettük, az elemi oktatás ezidőben egy épületben folyik a középfokú oktatással. A gimnázium a Bach-korszakban elvesztett főgimnáziumi (8 osztályos) rangot vissza kívánta szerezni, ami megkövetelte, hogy az alsósoknak külön épületben folyjék a tanítás. A régi, közös iskolát 1799-ben építették, s mivel egy mély, mocsaras területen feküdt, az eltelt majd' száz év alatt állaga erősen leromlott. A gimnázium mai épületét 1889-ben adták át, de a fejlesztések során szűknek bizonyult a két intézmény számára.

1887-ben a Mezőtúr és Vidéke című helyi napilapban Jakucs Gábor ügyvéd, presbiter, az egyházmegye főjegyzője az iskola felépítése tárgyában 6 részes nagy cikksorozatot jelentetett meg. A presbitérium 1897 novemberében hozta meg határozatát az új elemi iskolai épület felépíttetésére.

1987. november 25-én, az említett újság már így tudósította olvasóit: „A mezőtúri ev. Ref. egyházközség ismét szép tanújelét adta áldozatkészségének. Elhatározta ugyanis, hogy az öreg paplak helyén mintegy 50.000 frt. költséggel új, díszes, emeletes elemi iskolai épületet emeltet. Az iskola földszinti helyiségei üzletek részére lesznek berendezve, míg az emeleti helyiségek az elemi iskola és ipariskola céljaira fognak szolgálni.”

Az épület Baumgarten Sándor műépítész tervei alapján készült. Alapjait 1898 novemberében rakták le, s 1899 októberében készült el. Az építkezést a helyi egyházközség mellett jelentékenyen támogatta a város és az egyházmegye. Az iskolát e század elejétől Központi „Kálvin Iskolá”-nak hívták.

Az új épület adott otthont egészen a 70-es évekig az ipariskolai képzésnek is, ennek ellenére ebben az időben nem folyt váltakozó (de.-du.) tanítás. Osztályozás évente háromszor volt. Karácsonykor, húsvétkor és az év végén. A tananyag a Bibliára és az énekeskönyvre épült, a felelet általában káté formájában (kérdés-felelet) zajlott. A tanév végi vizsgákat ünnepélyesen és nyilvánosan tartották. Hittanból minden tanuló felelt, olvasásból, számtanból pedig mintegy bemutatóképpen csak a legjobbak.

Ezeken a vizsgákon osztották ki a jutalomkönyveket. Az utolsó napon osztályonként tornavizsgát tartottak.

Az első világháború súlyosan érintette az iskolát. Egy ideig hadikórháznak használták, de a békés időszakban (60-70 gyermeket) tanítottak. Az osztálylétszámok még a hatvanas években is 40 gyermek körül voltak. Helyileg a központi iskolán kívül, városszerte még 6 helyen folyt a tanítás. (Szendi, Fóti út, Vásár út, Újváros). Az oktatás akkor már állami tanterv szerint folyt, gazdag természetrajzi gyűjteménnyel és iskolai könyvtárral rendelkezett az intézmény. Rendszeresen előadásokat rendeztek, színjátszó kört működtettek. Az iskolaépület adott helyet számos városi és egyházi egyesületnek (cserkészet, szeretetszövetség, énekkar).

A II. világháború előrehaladtával egyre inkább akadozott a tanítás. A tanárok közül sokan bevonultak. 1944 márciusában egy gyorsparancs után azonnal ki kellett osztani a bizonyítványokat, a tanítás megszűnt. A német parancsnokság kórházzá alakította az épületet, pótolhatatlan veszteségek érték az iskolát. Megsemmisült a könyvtár állománya, az anyakönyvek elvesztek.

A háborús időszak konszolidációja után hamarosan elkezdődött a tanítás. Először egyházi keretek között, de 1948-ban a gimnáziummal együtt államosították az intézményt.

A mezőtúri Református Általános Iskola és Diákotthon 1992. július 1-jén került vissza a református egyház kebelébe. A már évek óta folytatott pedagógiai programunkon túl arra kerestük a választ, vajon mi lehet a keresztyén iskola többlete? A keresztyénség elveti a hamis humanizmus közkeletűen elfogadott emberképét, hogy tudniillik „az ember jó” és nevelés útján Isten előtti helyzetét alapvetően meg lehetne változtatni (1. Móz. 6,5 és Ján. 3,36). E kiindulópontból mi hiszünk abban, hogy a lelkiismereti szabadság tiszteletben tartásával, református egyházunk tanításának hiteles bemutatásával, a nevelők személyes példamutatásával gyermekeinket Krisztusban való hitre vezetjük. Hitben járó magyarságát öntudatosan vállaló ifjúság kibocsátása: ez a feladatunk, amelyen fáradozunk.